Lekvárbizniszbe már ne kezdjünk – WAMP Gasztro kiállítás

Ezt az egyet biztosan megjegyezhettük a tegnap megrendezésre kerülő WAMP design kiállítás Gasztro szekcióját szemlélve, ugyanis sokan jelentek meg ezzel a finomsággal az eseményen. Miért pont lekvár? Gondoljuk csak végig. A lekvárt már nagyanyáink is készítették, így aztán szinte mindenkinek fűződik hozzá nosztalgikus élménye. Milyen jó volt egy nagy karéj kenyérrel enni, vagy akár nagyi lekváros sütijéből két pofára zabálni. Fontos az is, hogy rengeteg féle ízben variálható, ami azt is jelenti, hogy széles körben eladható termék. Ráadásul sokáig eláll, ami eggyel több ok, arra, hogy kisebb mennyiséget halmozzunk fel a kamrában belőle. (Itt jegyezném meg, hogy karácsonykor nagymamám 30! éves lekvárjából készítettem zserbót és nem-nem, a család egyik tagja sem végezte a sürgősségin) Még egy fontos szempont (ha már WAMP-ról beszélünk): designerek számára csomagolási szempontból kiváló témalehetőség. Cuki kis üveg, színes-szagos címkével és spárgával átkötött anyagborítással. Ki ne szeretne ezekből egy jó csokorral a kamrájában látni?

Lássuk be ez már egy új kor, melyben már a lekvár sem a régi (és ezzel most a pozitív változásokra is célzok), így hagyományos ízek mellett az újítások is meg-megjelennek. A tegnapi WAMP best-je részemről az almás-hagymás lekvár volt, amely rögtön beindította a fantáziám. Micsoda különlegességeket lehetne ebből kreálni! Az Enni jó lekvár jóvoltából ízlelhetett még a kedves látogató fűszeres sütőtök-, ananászos kivi-, rumos mandarin- és szőlőlekvárt is, illetve üvegenként 1000 Ft-ért haza is vihette.

A gyanútlan látogató nagy eséllyel elsétált a sokadik lekváros pult előtt, mondván lekvár, lekvár. Sokat vesztett, aki így tett. Magam részéről konzekvensen végigkóstoltam a kínálatot. Az Élő Tiszáért Egyesület jóvoltából a nagymama-féle lekvár ízei elevenedtek meg: meggy, cseresznye, őszibarack, áfonya, szilva és még sorolhatnám. Ugyanitt sokféle isteni, adalékanyagoktól mentes biogyümölcsleveket is kóstolhattunk.

Eggyel odébb a lekvárhalmok (milyen meglepő) között erdei gomba különlegességek bújtak meg: rókagomba, vargánya és kucsmagomba „konzervekből” válogathatott a vásárló.

A WAMP Gasztro másik nagy slágere természetesen a csokoládé volt. Menetrendszerűen találkozhattunk a ChocoMe különleges édességeivel, mely egy parányit alulmúlta a várakozásaimat. Be kell valljam, élőben még nem láttam a kreálmányokat, de az ötletért mindig is odavoltam. Most sem sikerült a dobozonként 1500 Ft-os finomságokból begyűjtenem, így ízükről nem számolhatok be, de mindenesetre fényképen jobban mutatott a dolog (kérdezem, a photoshop korában mi nem?). Nálam a fehércsokis volt a nyerő kinézetre, mivel így a színek szépen kijöttek. Kár, hogy az már tulajdonképpen nem is csoki, nem is igazán favorizálom :(

Különleges Belga csokoládépasztillákat kóstolhattunk a Pelle-Molnár házaspár kézműves bonbonjainak standjánál. Hát igen, sóhajt fel ilyenkor a bonbon készítéssel kacérkodó blogger, ez aztán az alapanyag! Különlegesség volt a gyömbéres-lime-os csokoládé, melyben a gyömbér narancsos aromáját nagyon jól kiegészíti a citrus-féle. Sok recept operál ezzel az ízvilággal, például mi is, itt. Nagyon különleges volt ezen kívül a vörösbor ízű csokoládé, mely igazából soha nem látott szőlőt. Nem mintha ez gond lenne, sőt, ettől különleges. A Dél-Amerikából importált kakaó ugyanis önmagában, mindeféle adalékanyag nélkül tartalmazza a vörösbor aromáját, így kiváló kiegészítése lehet a sötét nedűnek.

Ötlet és megvalósítás (és persze ízvilág!) szempontjából abszolút 5-öst adnék a Keser Édes kézműves csokoládé gyártóinak. Egy egész kreatív koncepció épült arra, hogy csokoládéik messzi földről érkeztek. A táblák ugyanis egyedi tervezésű borítékba voltak csomagolva, felbélyegezve és a feladó megnevezéseként ott virított a származási hely (Dél-Amerika, Afrika, stb.) azt hirdetve „különleges vagyok, ilyet biztosan nem kapsz a sarki fűszeresnél”.

Első látásra kicsit bizarrnak (ámde különlegesnek) látszó csokiszalámit is meg mertem végül kóstolni. Szerencsére húsnak nyoma sem volt - valamiért nem vágytam darálthúsos édességre – meg kell mondjam nagyon finom, kekszes csokit rejtett a rúd alakú csomagolás. Az ötlet a Hedonism cukrászait dicséri. Ugyanitt isteni tejkaramella!

Egy mondatot mindenképpen megérnek még Kopenka cuki farsangi muffinjai, melyet szó szerint vittek, mint a cukrot. Fél óra alatt gyakorlatilag a teljes készlet elfogyott. Ők egyébként is profik a fontant borította színes finomságokba, érdemes egy kis mindent a szemnek mustrát tenni facebook oldalukon.

A teljesség igénye nélkül találkozhattunk még a kiállításon a Chef Parade standjával és különleges, külföldi szakácskönyveivel, a Rosinante fogadó lekvár és péksütemény (többek között cibatta) különlegességeivel, illetve a Fűszerész több tucat fűszerével. Nagy sajnálatomra kis számban képviseltették magukat a házi szalámi-, kolbász- és sajtgyártók a helyszínen.

Összességében azt kell mondjam, a kezdeményezés még mindig nagyon jó és üdvözölendő, de a WAMP Design kiállítás divat részlege sajnos még mindig jobban csábított és késztetett egy kis szuvenír vásárlásra.