Azért se tél. Lángos minden nyáron.

Utálok fázni. Az első hó pedig menthetetlenül felébresztette bennem a 40 fokban való izzadás utáni vágyat, vagyis egy átlagos magyar nyarat. Vicces persze, hogy akkor minden eladtam volna egy kis hidegért cserébe. A tél gasztronómia szépségeit a blog keretein belül természetesen hamarosan taglaljuk, de most emlékezzünk meg méltó módon lassan elfeledett forró évszakunkról. A nyárból levezethető logikai sorrend nálam egészen egyszerű: nyár -> Balaton -> lángos -> fokhagymás-sajtos-tejfölös. A most bemutatott recept pedig képes volt megtörni az „olyan tömény volt ez a lángos, hogy most egy évig tuti nem eszem” érzést. Nem olajos, nem nehéz, igazi könnyű téli vacsora ;)

Hozzávalók (kb. 5 db-hoz):

• 0,5 kg liszt
• fél élesztő +cukor
• fél kis pohár tejföl
• 3 dl tej
• fél evőkanál só

Az élesztőt a tejjel és egy kockacukorral felfuttatom (langyos tejben, letakarva, meleg helyen). A hozzávalókat összekeverem. Ha túl ragacsosnak érzem a tésztát, lisztet rakok még hozzá, addig, ami úgy érzem, hogy kézzel már jól szaggatható lesz. A tésztát egy tálban, letakarva, meleg helyen egy órán át kelesztem, majd forró olajban kiütöm. Sóval, tejföllel, sajttal és kis vízzel összekevert zúzott fokhagymával az igazi!