Csokis Créme Brulée avagy Sok húhó semmiért?

Tudom tudom. A cím nem kissé erős indítás a desszertek királyához. Mindenki ódákat zeng róla, hogy a tetején lévő karamellréteg áttörése hihetetlen élmény, mint amikor az ember az ajándékot bontja ki, a karamell alatt pedig megbújik az az istenien kellemes vaníliás gőzölt puding! De annyi benne a rizikó hogy nem biztos hogy a végeredmény megéri azt a sok sok izgalommal teli pillanatot amíg elkészül. Persze aki szereti az extrém sportokat, és plusz csak ezért hajlandó be is szerezni egy szakácsfáklyát, na és persze tele van reménnyel és izgatottan készül a csemege elkészítésére, akkor annak valóban nem szabad kihagynia! Edina és én hetekig tervezgettük, de valahogy egyikőnknek sem lett a kedvenc desszertje. Persze sokan azon a véleményen vannak, hogy házilag csak a nagyon gyakorlottak fogjanak hozzá, és hogy inkább minőségi étteremben vagy franciaországi nyaralásunk alkalmával fogyasszuk. A sok jól használható recept mellett azt is a feladatunknak tekintjük itt a blogon, hogy őszintén véleményezzük az egyes általunk kipróbált ételeket. Ez esetben úgy döntöttünk, hogy jól begyakoroljuk mielőtt legközelebb felszolgálnánk ezt a különös csemegét, és felhívjuk a figyelmet a buktatóira. A sarkalatos pontokat Lila Füge tökéletesen tálalta pontokba szedve, itt most őt idézzük: amikor összekeverjük a meleg tejszínt és a tojássárgáját, nagyon kell figyelni a hőkiegyenlítésre, különben azonnal megfő a tojás a meleg folyadéktól és rántotta lesz belőle: kanalanként kell adagolni és folyamatosan keverni. a sütési időt ki kell tapasztalni, sütőnként eltér és ha túl sokáig marad bent a krém, összeugrik - számolni kell azzal is, hogy a folyamat nem áll le abban a pillanatban, amikor kivesszük a krémet a sütőből. a cukorréteg képzése művészet - nem lehet túl kevés vagy túl sok a cukor, fontos, hogy roppanjon, de nem legyen túl vastag. A karamellizáló pisztoly közepesen nagy lángra legyen állítva, és 5-10 centire a cukor fölött körözzünk vele. Amint a cukor bugyborékolni kezd, abba kell hagyni a karamellizálást, mert könnyen megég. A desszertet a franciáknál égetett krémként, a spanyoloknál pedig katalán krémként ismerik, Jamie O. pedig Cambridge krémnek nevezi. Én az ő csokis változatát készítettem el. Hozzávalók 4 személyre: 3 vaníliarúd 2dl tej 4dl habtejszín 8 nagy, lehetőleg tanyasi tojás sárgája 70g finomított kristálycukor 1 púpozott kávéskanál kakaópor 100g apróra tördelt, jóféle étcsokoládé külön cukor a karamellhez A vaníliarudakból vájd ki a pépet, majd vagdald fel. Dob őket egy serpenyőbe a tejjel és a tejszínnel. Rotyogtasd kb 5 percig, hogy az ízek felszabaduljanak. Egy fém edényben vagy üvegtálban amely épp ráillik a lábosodra, keverd gyorsan habosra a tojások sárgáját a cukorral és a kakaóporral. Lassú kevergetés mellett öntsd bele a vaníliás tejes tejszínt, és dolgozd össze egyenletesen. Önts 2,5 cm magasan forró vizet a lábosodba, forrald fel, és állítsd a peremére a fém edényt. Főzd a sodót a lassan gyöngyöző víz felett 5 percig, kavargasd gyakran, míg a kanál hátára nem tapad. Fogj egy kancsót, finom szitán át szűrd bele a sodót, hogy a vaníliadarabkák fennakadjanak, azokat eldobhatod. Melegítsd fel a sütőt 150 fokra. Helyezz 4 tűzálló tálkát egy mélyebb tepsibe. Oszd el és egyengesd laposra bennük a csokoládét. Óvatosan csurgasd rá a sodókeveréket, vigyázz, nehogy a csoki felkavarodjon. Töltsd fel egy tepsit annyi vízzel, hogy a tálkák közepéig érjen. Tedd a tepsit az előmelegített sütőbe kb. 35-40 percre, ezalatt a krém közepe lágyan kocsonyássá válik. Tartsd rajta a szemed, ne engedd hogy a sodó szilárdra főjön. Hagyd kihűlni, aztán hints rá egy kis cukrot és karamellizáld egy szakácsfáklyával.