KisVilla

„Több, mint egy presszó hangulatos kerthelyiséggel. Több, mint egy kézműves-művészbolt a helyi és környékbeli alkotók munkáival. Inkább közösség, ahol kellemes órákat tudunk eltölteni a kulturális rendezvényeken, a kézműves foglalkozásokon, ahol inspirálódhatunk, feltöltődhetünk.”

Többek között ezzel a pár mondattal mutatkozik be a Kisvilla. Azt hiszem nem vagyunk egyedül, amikor ezeket a sorokat olvasva rögtön meg akartuk tudni mi is ez a hely…

Eszti egy májusi délután, a kocsi ablakán kifelé bámészkodva, a már megszokott családi házak sűrűjében, egy nagyon édes logora lett figyelmes.… No igen, ez egy merőben furcsa momentum ugye, de így van ez, grafikus-szakmai ártalom. Szóval a logon az állt „Kisvilla” és mögötte pedig tényleg ott magasodott egy kicsi villa, teljes valójában. Édes kis romantikus kerttel, ház fölé magasodó fenyőkkel, oszlopos tornáccal. Eszti jobb híján a telefonját kezdte el nyomkodni, hogy gyorsan, valami infót szerezzen a helyről. A bemutatkozó sorokat olvasva, nem volt kérdés, hogy mielőbb meg kell látogassuk a villalakókat. :)

Bár a Kisvilla hivatalosan csak június 1-én, azaz most szombaton nyitott meg, a próbaüzem már pár hete tart. A kertkapu mindenki számára nyitva állt, így Kriszta, a tulaj mosolyogva fogadott minket is és rögtön egy gyors körbevezetéssel kezdte.

A házban gyakorlatilag meghatározhatatlan módon több stílus is keveredik. „Egy nagyon kedves barátnőm volt segítségemre a berendezésben”- mondja Kriszta. Meg kell mondjuk nagyon-nagyon jól sikerült. A villában a régi székektől és bútoroktól kezdve – melyet a szomszédos bácsitól vásároltak, a régi moziszéken át, a modern műanyag székig minden megtalálható. Merész húzás, gondolnánk, de valahogy annyira egyben van. Kriszta csak mesél, mesél, itt minden darabnak saját története van. „Nagy figyelmet fordítottunk az újrahasznosításra” – mondja és tényleg, a régi üvegekből és tésztaszűrőkből készült lámpák, vagy a kopott ajtóból készített asztal, a nagyi-féle vitrinszekrény vagy a gyönyörű, rusztikus cementlapokból készült padló burkolat mind-mind erről árulkodik.

A harmadik szobában igazi kincses kamrára bukkantunk. Helyi iparművészek munkáitól roskadoznak az asztalok, falak, szekrények. Nyakláncok, fülbevalók, csipkék, párnák, táskák…egyszóval minden. Ide csak tényleg saját felellőségünkre tegyük be a lábunkat :)

A kis túra után Kriszta leültetett minket a hosszú fa pultnál és kezdte sorolni, a kínálatot. Különleges házi szörpök, borok, pálinkák, kézműves kekszek és sajtok… persze mindegyiknek megvan a saját története, hozzá köthető arcok, helyi vagy környékbeli lakosok. Alig tudtunk választani. Végül bodza és fenyőtoboz szörpöt ittunk, pár szem finom keksz kíséretében. Nem bántuk meg!

Kriszta azt mesélte, amikor először belépett a házba, rögtön tudta, dolguk van egymással. Ahogy mondta, „a hely megszólított”. Azt hiszem így voltunk ezzel mi is. Az egész romatikus-rusztikus kis miliő, kézműves dolgok, amik annyira személyesség és egyedivé teszik az egészet, messze felül emelik a Kisvillát egy szimpla kávézón. Étel-ital-kultúra-inspiráció-feltöltődés. Valahogy így. Azt hiszem, ha lehetne egy helyről álmodnunk, valami ilyesmit képzelnénk el.

A Kisvilla kapui szombattól kezdve mindenki számára nyitva állnak. A megnyitó alkalmából mi is visszatértünk, hogy pár fotó ereéig bemutassuk Nektek, milyen is az, amikor a Kisvilla benépesül.

Mindenkinek szívből ajánljuk, jó kis nyáresti programnak, vagy akár egy hétvégi csevegéshez, Biatorbágy szívében a Kisvillát.

Biatorbágy, Szabadság u. 74/A.