

Tojáskrém hozzávalók:
- főtt tojások
- tea vaj
- margarin
- metélőhagyma
- só, bors
- mustár
- reszelt sajt
- kenőmájas
- tea vaj
- margarin
- majoranna
- só, bors, pirospaprika
A tojások sárgáját a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tejet, az olajat és a kakaóport, majd a sütőporral összekevert lisztet. A tojásfehérjéket habbá verjük (hozzáadott kevés cukkorral keményebb lesz) és óvatosan belekeverkük a kakaós masszába.
A túrót keverjük össze a tojással, a kristálycukorral, a van.cukorral, a reszelt citromhéjjal valamint a búzadarával.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a kakaós masszát. Egy kanállal foltokban "belepötyögtetjük" a túrósat. A mazsolát előre belekeverhetjük a túróba, (másodszor így csináltam) de akkor is jó, ha rászórjuk a legvégén, ahogyan a csokireszeléket is. Előmelegített sütőben 180 fokon, kb. 30 perc alatt süssük készre.
Lássuk be ez már egy új kor, melyben már a lekvár sem a régi (és ezzel most a pozitív változásokra is célzok), így hagyományos ízek mellett az újítások is meg-megjelennek. A tegnapi WAMP best-je részemről az almás-hagymás lekvár volt, amely rögtön beindította a fantáziám. Micsoda különlegességeket lehetne ebből kreálni! Az Enni jó lekvár jóvoltából ízlelhetett még a kedves látogató fűszeres sütőtök-, ananászos kivi-, rumos mandarin- és szőlőlekvárt is, illetve üvegenként 1000 Ft-ért haza is vihette.
A gyanútlan látogató nagy eséllyel elsétált a sokadik lekváros pult előtt, mondván lekvár, lekvár. Sokat vesztett, aki így tett. Magam részéről konzekvensen végigkóstoltam a kínálatot. Az Élő Tiszáért Egyesület jóvoltából a nagymama-féle lekvár ízei elevenedtek meg: meggy, cseresznye, őszibarack, áfonya, szilva és még sorolhatnám. Ugyanitt sokféle isteni, adalékanyagoktól mentes biogyümölcsleveket is kóstolhattunk.
Eggyel odébb a lekvárhalmok (milyen meglepő) között erdei gomba különlegességek bújtak meg: rókagomba, vargánya és kucsmagomba „konzervekből” válogathatott a vásárló.
A WAMP Gasztro másik nagy slágere természetesen a csokoládé volt. Menetrendszerűen találkozhattunk a ChocoMe különleges édességeivel, mely egy parányit alulmúlta a várakozásaimat. Be kell valljam, élőben még nem láttam a kreálmányokat, de az ötletért mindig is odavoltam. Most sem sikerült a dobozonként 1500 Ft-os finomságokból begyűjtenem, így ízükről nem számolhatok be, de mindenesetre fényképen jobban mutatott a dolog (kérdezem, a photoshop korában mi nem?). Nálam a fehércsokis volt a nyerő kinézetre, mivel így a színek szépen kijöttek. Kár, hogy az már tulajdonképpen nem is csoki, nem is igazán favorizálom :(
Különleges Belga csokoládépasztillákat kóstolhattunk a Pelle-Molnár házaspár kézműves bonbonjainak standjánál. Hát igen, sóhajt fel ilyenkor a bonbon készítéssel kacérkodó blogger, ez aztán az alapanyag! Különlegesség volt a gyömbéres-lime-os csokoládé, melyben a gyömbér narancsos aromáját nagyon jól kiegészíti a citrus-féle. Sok recept operál ezzel az ízvilággal, például mi is, itt. Nagyon különleges volt ezen kívül a vörösbor ízű csokoládé, mely igazából soha nem látott szőlőt. Nem mintha ez gond lenne, sőt, ettől különleges. A Dél-Amerikából importált kakaó ugyanis önmagában, mindeféle adalékanyag nélkül tartalmazza a vörösbor aromáját, így kiváló kiegészítése lehet a sötét nedűnek.
Ötlet és megvalósítás (és persze ízvilág!) szempontjából abszolút 5-öst adnék a Keser Édes kézműves csokoládé gyártóinak. Egy egész kreatív koncepció épült arra, hogy csokoládéik messzi földről érkeztek. A táblák ugyanis egyedi tervezésű borítékba voltak csomagolva, felbélyegezve és a feladó megnevezéseként ott virított a származási hely (Dél-Amerika, Afrika, stb.) azt hirdetve „különleges vagyok, ilyet biztosan nem kapsz a sarki fűszeresnél”.
Első látásra kicsit bizarrnak (ámde különlegesnek) látszó csokiszalámit is meg mertem végül kóstolni. Szerencsére húsnak nyoma sem volt - valamiért nem vágytam darálthúsos édességre – meg kell mondjam nagyon finom, kekszes csokit rejtett a rúd alakú csomagolás. Az ötlet a Hedonism cukrászait dicséri. Ugyanitt isteni tejkaramella!
Egy mondatot mindenképpen megérnek még Kopenka cuki farsangi muffinjai, melyet szó szerint vittek, mint a cukrot. Fél óra alatt gyakorlatilag a teljes készlet elfogyott. Ők egyébként is profik a fontant borította színes finomságokba, érdemes egy kis mindent a szemnek mustrát tenni facebook oldalukon.
A teljesség igénye nélkül találkozhattunk még a kiállításon a Chef Parade standjával és különleges, külföldi szakácskönyveivel, a Rosinante fogadó lekvár és péksütemény (többek között cibatta) különlegességeivel, illetve a Fűszerész több tucat fűszerével. Nagy sajnálatomra kis számban képviseltették magukat a házi szalámi-, kolbász- és sajtgyártók a helyszínen.
Összességében azt kell mondjam, a kezdeményezés még mindig nagyon jó és üdvözölendő, de a WAMP Design kiállítás divat részlege sajnos még mindig jobban csábított és késztetett egy kis szuvenír vásárlásra.