A jövő hét már a december hónappal indul és innen már csak egy gondolatnyira van karácsony :-) Lassan érdemes elkezdeni, gondolkozni az ünnepi menün, nehogy bajban legyünk, amikor eljön 24-dike estéje. Tavaly készítettünk egy magazint, amiben mi is sok ötlettel segítettünk Nektek, ám az újságosok polcain is egyre több, a gasztronómiával foglalkozó kiadvány. Igényességében, színvonalában is nő a kínálat. Ezek közül ajánljuk figyelmetekbe a Fahéj magazint. A most megjelent téli számban tőlünk is láthattok 4 karácsonyi receptet és egy interjút.
A békebeli hangulatú képekért Csigó Zita, a Fahéj magazin gasztrofotósa a felelős. Nagyon élveztük a közös munkát és büszkék vagyunk a végeredményre. Hamarosan beszámolunk majd a kulisszatitkokról, a közös fotózásról, de elsőként szeretnénk bemutatni Zitát, akit munkájából kifolyólag nap mint nap csodás finomságok vesznek körül...
- Mindig is tudtad, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Hogy lettél fotós, gasztrofotós, stylist?
Fél-művészcsaládból származom (édesapám fotóművész), a művészet, a művészet szeretete kezdetektől jelen van az életemben. Ipar- és képzőművész családi barátok jöttek-mentek nálunk, volt egy sajátos hangulata a gyerekkoromnak, ami biztosan befolyásolt a pályaválasztásban. Az egyik kedvenc történetem az, amikor úgy 8 éves koromban raktuk le a teraszon az új járólapot. Ez egy olyan járólap, ami viszonylag kicsi téglalapokból áll és barnás, illetve vöröses árnyalatú. Úgy ment a munka, hogy apa és Körösényi Tamás szobrászművész, aki a családunk nagyon régi barátja volt, rakta ki egymáshoz illően a mintát, mindig készen volt két sor, amivel a kőműves srác dolgozhatott. A „lehet tudatosan is a szépre törekedni” nézet nagyon belém ivódott. Szép bútorok, tárgykultúra, színharmóniák – ezek mind nagyon fontosak az életemben.
Egyébként van „civil” egyetemi diplomám, amit sosem használtam, az egyetemi évek alatt már voltak kisebb fotós munkáim.
-Mesélj, min dolgozol/dolgoztál mostanában?
Sok jó dolog, projekt vesz most körül szerencsére. Az I. P. C. Kiadó megbízásából két szakácskönyvet készítünk, illetve készítettünk Retro – újratöltve címmel. Az egyik, az ételes november 19-től már kapható a könyvesboltokban, a süteményes folytatás pedig tavaszra várható. Ez az idei egyik legkedvesebb munkám. Jól tudtunk együttműködni a munkatársakkal, a kiadótól szabad kezet kaptam, a végeredmény pedig egy szép, vastag, keménytáblás könyv lett olyan tematikával, amilyen még nincs a piacon. A könyv alapjai a klasszikus retro ételek, majd ezek újraértelmezése, modern, XXI. századi köntösbe burkolása. A legnépszerűbb retro ételeket vettük sorra, azokat, amikre biztosan mindenki emlékszik a gyerekkorából otthonról vagy a menzáról. Melléjük párban jött a modern, a mai gasztronómiai trendeknek megfelelő változat. A könyvet hangulatképek egészítik ki a gulyáskommunizmus időszakából: feledhetetlen tárgyak (Sokol rádió, sárga műanyag állatok, régi újságok stb.), illetve fekete-fehér archív fotók (a városról, akkori üzletekről, piacokról) újrafotózott, mai párjukkal szintén bekerültek a könyvbe.
Mellette egy naptárakkal is foglalkozó cég 2014-es gasztrós naptárjait fotóztam az elmúlt időszakban, illetve az egyik nagy élelmiszerlánc újonnan átcsomagolt termékeihez készítettem csomagolásfotókat. És persze az állandó munkák is ugyanilyen izgalmasak: Fahéj magazin fotózás és szerkesztés, illetve gasztrós rovatok a Polgári Otthonban, az Elixír magazinban és a Turista Magazinban. A magazinos munkákat azért szeretem nagyon, mert mindig lehet egy kicsit változtatni, számról-számra alakulni az újsággal együtt.
Ami még pluszban kiemelkedik, az egy hamarosan nyíló szentendrei főzőiskolától egy felkérés a helységek enteriőr stylingjára. Nagyon izgalmas munka, stílusok, bútorok összeválogatása, egyedi DIY dekorok készítése. Néha jó kilépni a fotók világából. Itt nincs az, hogy megragasztom hátul/kihagyom a képkivágásból/újat sütök, minden látható és mindennek stimmelnie kell.
-A megrendeléseken kívül van időd saját elképzeléseidet is megvalósítani? Mi a számodra legkedvesebb téma, stílus?
Nagyon kevés. Viszont a leginkább elborult :) ötleteket leszámítva a legtöbb elképzelésemet be tudom építeni egy-egy futó projektembe. Kitalálok egy új stílusjegyet, aztán a következő magazinos munkámban már meg is jelenik. Ha összehasonlítok egy tavalyi és egy idei lapszámot, jól látszanak az apró stílus-, kompozíció- és világításbeli különbségek. Szerintem ez a fejlődés a kulcsa, és a lényege az egész alkotó attitűdnek.
Néha persze elindulok egy-egy pályázaton. Tavaly egy Örkény István pályázaton lett díjazott egy sorozatom, illetve télen véletlenül belefutottam a Pleasemachine karácsonyi magazinos pályázatába, ahova szintén küldtem be egy anyagot, amit beválogattak. De nem az a jellemző, hogy a pályázatfigyelő oldalakat nézem éjjel-nappal. :)
Témában a still life a kedvenc, stílusban pedig általában rusztikus. Ez utóbbiból néha azért kilépek, és készítek egy olyan indusztriális vagy high-tech stylingot, amiről nehezen vagyok felismerhető. Ha tehetem, szeretem megcsavarni egy kicsit a témát, furcsa, paradox helyzetekbe tenni az ételeket, a tárgyakat.
-Melyik volt az eddigi legkedvesebb projekted?
Ez mindig változik. Most éppen a Retro könyvek, és persze a Fahéj mindig az marad. Emellett pedig a tanítás. Több helyen és formában tartok ételfotó és styling workshopokat. Tök jó együtt gondolkodni a kurzus résztvevőivel, és látni, hogy pár óra alatt mekkora fejlődést lehet elérni náluk.
-A rengeteg finomság ami nap-mint nap körbevesz, hogyan hat a táplálkozási szokásaidra? Szeretsze-e főzni, vannak-e kedvenc ételeid?
Ez egy összetett kérdés. Egyrészt lehet, hogy furcsán hangzik, de ha naponta ennyi étel vesz körül, akkor elég hamar immunis leszel rájuk. Tárgyakként kezelem őket, amikből ki kell hozni a maximumot. Másrészt vannak olyan munkáim (magazin, reklám, könyv), amikbe én készítem az ételeket foodstylinggal együtt – ebből már kiderül, hogy tudok főzni, sőt szeretek is. Szerintem egyébként ez egy jó gasztrofotósnál alap, főleg azoknál, akik erősen hangulati elemekre építik a fotóikat. Privátban általában gyorsan összerakható dolgokat főzök. Leginkább olaszos jellegűeket, de ha nagyon szépen megkérnek, sushit is csinálok. :)
-Szerinted mi a jó gasztrofotó titka?
Lehet, hogy elsőre furcsát fogok mondani. Szerintem a legfontosabb a tudatosság. Hogy tudatosan nézd, honnan jön a fény, ha természetes fényekre építesz, jól válaszd meg a napszakot. Aztán legyen tudatos a kompozíció, mert csak ezzel lehet elérni azt a természetes, letisztult, „csak letettem az ételt az asztalra, és mindjárt leülünk hozzá” hatást, ami – véleményem szerint – a jó gasztrofotó alapja.
-Mit látsz, milyen trendek vannak manapság a gasztrofotózásban?
Erre a kérdésre egy szóban is lehet válaszolni: rusztikus. :) Viccet félretéve, ma valóban ez a legnépszerűbb irányzat. Olyasmi szakaszban tartunk most, mint amikor anno az 1990-es években a divatban jelen voltak a nagyon markánsan meghatározott stílusjegyek, amiket mindenki követett. Ahogy a divatban manapság, úgy itt is jó lenne egy kicsit elmozdulni, tágítani a horizontot. Persze erre mi profik is ráteszünk egy lapáttal, mert ha az olvasó ezt látja mindenhol, akkor erre lesz igénye – mi pedig nyilván kiszolgáljuk (és közben akár meg is szeretjük az adott stílust saját ízlésünkre formálva).
Felgyorsult és személytelenné vált a világ, ez a kopottas, rusztikus, békebeli style (nemcsak az ételfotóban, hanem pl. az enteriőrstyingban is) egy tiltakozó válasz rá. Elég megnézni egy Pinterest válogatást vagy azt, hogy hány cottage stílusú lakberendezési magazin működik külföldön.
A Retro könyvekben a retro ételeket nyilván nem fotózhattam rusztikusan. Nemcsak kompozíciókban, hanem színekben is próbáltam visszahozni az ominózus évtizedeket. Erős színpárosítások, komplementerek, sok-sok telített szín. Érdekes „stílusgyakorlat” volt, utána festettem egy nagyon erős sötétkék deszkát, amit bevontam a mindennapi munkáimba is. Narancssárgával párosítva (eddig sütőtökös ételeket fotóztam rajta) biztosan nem rusztikus, viszont nagyon izgalmas hatású.
A magyarországi print helyzet eléggé polarizált ma. Egyrészt van egy igényes réteg (könyv, magazin, reklám), és aki ebben él, hajlamos csak erre figyelni, erre reagálni. De ha kicsit jobban körülnézünk, rögtön kiderül, hogy ez a kisebbség, kiadók tucatjai ontják magukból a stílustalan, silány minőségű kiadványokat. Én is dolgoztam hosszú évekig ilyen kiadónak. Nincs változtatás, mert minek, és nincs változtatás, mert ki tudja, hogyan hat a profitra. Van egy bevált, kockás terítős, zöldségkosaras, nagy mélységélességű „recept”, amelytől nem mernek vagy nem akarnak elmozdulni a döntéshozók. Pedig az ízlésformáló hatás csak így indulhatna el.
Valószínűleg az előző évtizedek áldásos eredménye, hogy a gyönyörű, ősi elemekre építő magyar tárgykultúrát is rettenetesen rosszul értelmezzük itthon. Van egy most felnőtt, fiatal generáció, aki rátapintott a lényegre, de általánosan még mindig a végtelenül erőltetett, lebutított klisék és motívumok használata az, amiben élünk, és amit – sajnos – mutatunk külföld felé is.
-Mit ajánlasz, mi az a 3 (vagy akár több is) dolog, ami biztosan kell, ha otthoni környezetben szeretnél menő fotókat készíteni?
Egy minimum középkategóriás, szép rajzolatú objektívvel felszerelt gép jó ha van, amin az alapvető funkciók (blende, záridő, ISO) manuálisan állíthatók. Legyen egy olyan pontja a lakásnak, ahol egész évben van hosszabb-rövidebb időn keresztül szép természetes fény. Egy derítőlap, amit nyugodtan helyettesíthetünk egy nagyobb méretű hungarocell táblával, hogy a kép árnyékosabb oldalát szépen kivilágosíthassuk. És legyenek kellékek. Nem kell sok, ha nincs hely vagy anyagi keret rá, de az a pár darab harmonizáljon egymással.
-Mutasd be a Fahéj magazint… Hogy jött létre, kik, hogyan, miért csináljátok?
A Fahéj tulajdonképpen egy határozatlan időre szóló projekt. A szépet, a harmóniát, az egészséges alapanyagok szeretetét szeretnénk közvetíteni az olvasók felé. És azt, hogy a főzéssel nem áll meg az élet, dekoráljunk egy kicsit, hogy a lakásból otthon legyen. Nagyon jó kis stáb jött össze az elmúlt időszakban, többükkel más munkákon, megrendeléseken is együtt dolgozunk már.
További sikeres munkát kívánunk Zitának!
