Az utánozhatatlan moskauer

Ha édességről van szó tudvalévő, hogy mindenevő vagyok. Ezért is nagyon nehéz bármilyen finomságra azt mondanom, hogy "ez a kedvencem". Egy kivétel akad azért, ez a moscauer. Valószínűleg azért, mert nem minden sarkon lehet kapni és persze nem is egy olcsó édesség, így hát megunni sem nagyon tudom. Az otthoni elkészítés pedig még álmaimban sem jutott volna eszemben, hiszen ez a csodás édesség mégiscsak egy cukrász remekmű :)
Eszti jóvoltából szerencsére sikerült ráakadnom a receptre Stahl Judit könyvében. Mint írja, Ő is sokat kísérletezett mielőtt a legjobb eredményre jutott. El kell ismerjem, isteni és tényleg szinte teljesen ugyanolyan, mint az eredeti!

Hozzávalók:

• összesen 10 dkg dió, mogyoró, mandula
• 5 dkg cukrozott narancshéj
• 5 dkg vaj
• 5 ek. tejszín
• 5 dkg cukor
• 3 dkg liszt
• 15 dkg étcsoki

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, egy tepsit sütőpapírral kibélelünk.
A diót, mandulát, mogyorót egy zacskóba tesszük vagy egy konyharuhával lefedjük és húsklopfolóval apróra törjük. A narancshéjat apróra vágjuk és összekeverjük a magvakkal.
A vajat, a tejszínt és a cukrot közepes lángon összeolvasztjuk, majd nagyobb lángon felforraljuk. Ha felforrt azonnal levesszük a tűzről és hozzákeverjük a magvakat, narancshéjat és a lisztet.
Egy teáskanállal egymástól 5 cm-re kis halmokat teszünk a sütőpapírral bélelt tepsibe és a tetejüket a kanál hátával szépen elsimítjuk, hogy kis korongokat kapjunk. Sütőbe tesszük és 10-12 perc alatt megsütjük. Miután kivettünk egy adag tallért, mindig figyeljünk rá, hogy egy kicsit megszilárduljon mielőtt kivennénk a tepsiből.
Egy lábosban vizet melegítünk, a csokit feltörjük és egy tálban a gőz fölött megolvasztjuk. A korongokat a csokiba forgatjuk, egy rácsra tesszük és hagyjuk a csokit megszilárdulni. Lehet kapni külön csokikészítéshez használható rácsokat, de ez nem feltétlenül szükséges. Én egyszerűen a sütőrácsot használtam és egy tepsit raktam alá a lecsepegő csoki miatt.
A végeredményről annyit, hogy az elkészült adagot vendégségbe szerettem volna vinni, de töredelmesen be kell valljam, hogy előbb elfogyott, mint el tudta volna indulni vele :)

Mandulás pisztáciás minikuglóf

Azért mini mert sikerült beszereznem a hozzá való pici sütőt. Jobban mondva a sütőt szereztem be és aztán a hozzávalókat. Ez nálam elég gyakran előfordul. Nézd már milyen cuki nyuszifej borsőrlő, a füleit kell összenyomni és a nyakán jön ki a friss őrölt bors! Vagy az az édi porcelán tehén tejkiöntő, aminek a farkát fogod és a pofáján jön ki a tejecske! De azokért a Matrjoska baba mérőedényekért is meg voltam zavarodva amik itthon nagyon hasznosak mert cup-ban mérnek és olyan szépek hogy inkább a polcon gyönyörködöm bennük... Szóval már csupa "praktikus" konyhai tárgy beszerzésén vagyok túl, amiket gyakorló gasztroblogger címen mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül kaparintok meg magamnak. Ilyen szerzemény a mini kuglóf forma is, ami ugye minek ha van muffin sütőm, de legalább össze volt csomagolva a kettő így hát ugye még véletlenül sem tudtam kikerülni hogy megvegyem... De mentségemre legyen mondva ezek a dolgok ugye az étellel és a főzéssel vannak összefüggésben, vagyis ezek azok amikkel megörvendeztetem a családot vagy a barátokat, akkor meg miért ne férne bele ebbe a nagy boldogságba egy pár extra design kellék? :)

Nektek is van pár hasonló ilyen?

Mellesleg a kuglóf pofonegyszerű, finom, és végre nem az az uncsi muffin...
Az 1900-as évek végéről való tipikus kávéházi sütemény, melyet kategorizálni a tésztakészítés módja szerint lehetséges: eszerint megkülönböztetünk kevert élesztős (itthon ez a legelterjedtebb), sand, illetve kevert tésztás változatokat. Különleges formája nem csak esztétikus, de az üreges csőre a tészta magas nedvességtartalma miatt is szükség van, hiszen így az nagyobb felületen találkozik a forró levegővel, tehát nagyobb az esély, hogy biztosan átsül majd. (Forrás: www.receptvarazs.hu) Ez mondjuk pont ennél a mini verziónál nem szempont, itt csak imitáljuk a klasszikus nagy formát, úgyhogy ez egyszerűen csak cuki és kész... :)

Hozzávalók a pisztáciás mandulás minikuglófhoz:

• 7 dkg pisztácia
• 10 dkg őrölt mandula
• 10 dkg liszt
• 1 tk. sütőpor
• 18 dkg porcukor
• 5 tojás fehérje
• 18 dkg olvasztott vaj + egy kicsi a forma kikenéséhez
• 1 ek citromhéj
• 0,5dl citromlé

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra. A pisztáciát finomra aprítjuk, összekeverjük a mandulával, a liszttel, a sütőporral és a porcukorral, majd hozzáadjuk a citromhéjat. Hozzáadjuk a tojásfehérjét és a vajat, és az egészet alaposan összedolgozzuk. A masszát kivajazott kuglófformába öntjük, és 20-25 percig sütjük (tűpróbával ellenőrizzük). A formából kiborítva hagyjuk kihűlni. Tálalás előtt meglocsoljuk citromlével és megszórjuk porcukorral, vagy leöntjük csokis ill. egyszerű cukormázzal.

Lasagne Jamie Olivertől

Nem ismerek olyan embert aki ne szeretné a lasagne-t, és aki ne tartaná plusz macerának a besamel mártás elkészítését még a bolognai ragun felül. Pont ezért örvendeztem Jamie új repetjének, amiben krémsajttal való helyettesítés történik, és ez az egész kajának olyan frissítő fennhangot ad.
Ez megintcsak a Jamie főzőiskolája című könyvből való, tehát egy újabb lépés tettünk az "Add tovább mozgalom" felé.  Egész pontosan egyszerre kettőt is léptünk, mert Edivel egyszerre próbáltuk ki a receptet, és mindkettőnk véleménye, hogy az eredményt pontosan olyan lett amilyennek egy lasagne-nak lennie kell!
Bár én elfogult vagyok a sráccal szemben, de ismét bebizonyította hogy a receptjei olyanok amiket rendszeresen szeretek főzni és persze enni is.

Hozzávalók 4-6 személyre:
A bolognai mártáshoz:

• 2 szelet baconszalonna
• 2 közepes vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 sárgarépa
• 2 szál szárzeller
• 2 kk. szárított oregánó
• 500g darált marha és sertéshús keveréke
• 2x 400g hámozott paradicsom konzerv
• só, bors
• olívaolaj
• friss csokor bazsalikom
• 50g parmezán

 A lasagnéhoz:

• 250g lasagne tészta
• 500ml krémsajt
• 100g parmezán
• 1 nagy érett paradicsom

A bolognai mártás elkészítése:
Szeleteld fel a baconszalonnát, és vágd apróra a két hagymát, a sárgarépát és a szárzellert. Egy lábasba önts bele két löketnyi olívaolajat, dobd bele a bacont és az oregánót, majd pirítsd amíg aranybarna nem lesz. Szórd a zöldségeket is a lábasba kb. 7 percre amíg puha és világos aranyszínűek nem lesznek. Dolgozd bele a darált húst meg a paradicsomkonzerveket. Az egyik konzervdobozt töltsd meg vízzel és azt is öntsd a lábosba. Addj hozzá sót és borsot, és aprítsd bele a bazsalikom szárát. Hevítsd forrásig, majd mérsékeld alatta a lángot és lefedve lassan gyöngyöztesd kb. 45 percig. Közben néhányszor keverd meg.

Melegítsd elő a sütőt 190 fokra, vedd le a mártást a tűzről. Reszeld le a parmezánt és a negyedét tedd bele a mártásba. Tépkedd kicsikre a bazsalikom leveleit, a kicsiket tedd el későbbre. Forralj fel vizet és tedd bele a lasagne lapokat pár csepp olajjal együtt, majd áztasd 3-4 percig hogy kicsit megpuhuljanak. (Vigyázz nehogy összeragadjanak.) Vedd ki őket a vízből és itasd fel róluk a vizet egy papírtörlővel.

A lasagne elkészítése:
A bolognai mártás egyharmadát terítsd el egy tűzálló edényben, borítsd be egy réteg tésztalappal, és simítsd rájuk a krémsajt egyharmadát. Alaposan sózd, borsozd és szórd rá a parmezán második harmadát. Most következik egy újabb réteg lasagne tészta, majd kétszer ugyanígy ismételd a rétegezést, a végére maradjon a maradék krémsajt és parmezán. A tetejére tegyél paradicsomszeleteket, az apróbb bazsalikomleveleket és egy löket olívaolajat. Takard be alufóliával és tedd  be 20 perce az előmelegített sütőbe. Ezután vedd le a fóliát és még 35 percig süsd amíg a lasagna szép aranybarna nem lesz.

Amerikai pite

Ha sütemény akkor legyen nagyon édes, habos-csokis-krémes-karamellás és kevéssé gyümölcsös... gondolom én. Egy kivitél mindig akad, a szabály erősítése végett és ez az almás pite. Ebből anyukám receptje a verhetetlen, szerintem sehol nem ettem még annál jobbat. Persze az ember mindig kísérletezik és így ki kellett próbálni az igazi amerikai típusú pitét is. Az omlós tésztát Bereznay Tamás receptje alapján készítettem el, a töltelék pedig a hagyományos alma-cukor-fahéj kombináció. Egy gond volt vele: hihetetlen hamar elfogyott.

Hozzávalók

Omlós tészta (linzertészta):

• 30 dkg finomliszt
• 20 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 1 tojássárgája
• 1-2 tk tejföl
• reszelt citromhéj
• 1 tk vaníliás cukor
• 1 csipet sütőpor
• 1 csipet só
• kis búzadara a tészta megszórásához

Töltelék:

• 80 dkg alma
• 13 dkg cukor
• 2,5 ek liszt
• 1 kk őrölt fahéj
• 1/4 kiskanál reszelt szerecsendió
• 1 ek citromlé
• 4 dkg kockára vágott vaj

A lisztet a porcukorral összekeverjük, a hideg vajjal összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a sót, vaníliás cukrot, a sütőport és a reszelt citromhéjat. Ezután összegyúrjuk a tojássárgájával és annyi tejfölt rakunk hozzá, hogy gyúrható tésztát kapjunk. Folpack-ba csomagoljuk és egy órára hűtőbe tesszük. Ezután 4 mm vastagra nyújtjuk és egy 25 cm-es átmérőjű tortaformát kibélelünk vele. Nagyon fontos, hogy hideg alapanyagokkal dolgozzunk A leeső darabokkal borítjuk be majd a süti tetejét, ha elegendő teljesen, ha nem akkor rácsos formában is lehet.
A töltelékhez az almát meghámozzuk és cikkekre vágjuk. Hozzáadjuk a cukrot, fahéjat, lisztet, szerecsendiót és a citromlevet. Jól összekeverjük. A tésztát megszórjuk a búzadarával, hogy ne áztassa majd el az alma, és ráhelyezzük az almacikkeket. A kockára vágott vajat szétoszlatjuk rajta és befedjük a tészta másik felével. Késsel kis csillag alakot vágunk a közepébe és 180 fokos előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük.

Pizza, focaccia tésztából

Egy pizza elkészítése manapság igazából nem kimagasló konyhai teljesítmény - ha már a tészta megvan. A tészta sem egy nagy ördöngösség - ha van egy jó recepted. Nálunk már van egy jól bevált családi recept, de attól az olaszok biztosan sikítógörcsöt kapnának. Teszem hozzá isteni, jó magyar módra minden tömény feltéttel és 2 cm vastag tésztával. No de most nem ez jön.
Alapvetően focaccia-t sütöttem először. Hol is kereshetne ehhez jobb receptet az ember, mint a Dolce Vita blogon. Mivel a tészta nagyon finom lett, gondoltam pizzához is kipróbálom. 3 nagy pizza lett belőle és nagyon szerettük :) Hát lássuk...

Hozzávalók (2 db kb.35- cm-es pizzához)

Tésztához:

• 50 dkg liszt
• 7 dkg porélesztő
• 3 ek olaj
• 3 dl melegvíz
• 2 tk só
• 1 tk cukor
• 2 tk oregánó
  

Paradicsom szószhoz:

• 4 paradicsom
• 2 kis konzerv sűrített paradicsom
• 1 répa
• 1 fej vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• oregánó, bazsalikom, só

Feltét (ízlés szerinti variációkban)

• kukorica
• sonka
• gomba
• lilahagyma
• bacon
• kolbász
• mozzarella sajt
• ...

A tészta hozzávalóit addig gyúrom, amíg olyan gumiszerű állagot nem kapok. Lefedem és meleg helyen minimum 1 órát kelesztem.
Közben elkészítem a paradicsommártást. Mivel imádom ezt a mártás és milánóihoz is ezt használom, gondoltam a pizzának sem árthat :) A répát megpucolom és lereszelem. A hagymát feldarabolom és olívaolajon megfonnyasztom és 1 percig a répát is átforgatom rajta. Közben a paradicsomokat forró vízbe teszem, addig amíg a bőrük össze nem ugrik. Így könnyen meg tudom őket pucolni. Kimagozom őket és rádobom a hagymás-répás keverékre. Beleöntöm a paradicsom konzerveket. Fűszerezem sóval, bazsalikommal (2tk), oregánóval (2-3tk.) és belenyomom a fokhagymákat. Az egészet jól összeforralom, majd turmixgéppel homogén mártás készítek belőle.
A kész tésztát kettéválasztom, kör alakúra nyújtom (lehet, hogy szentségtörés, és talán a tésztának sem tesz jót, de én sodrófával csináltam). Kicsit megszurkálom villával és előmelegített sütőben 220 fokra max. 5 perce beteszem. Mikor a tészta már kemény, de még nem pirult meg kiveszem és jöhetnek rá a paradicsomszósz és a többi feltét ízlés szerint. Az egészet 10-15 percre még visszateszem a sütőbe, amíg a sajt meg nem pirul. Buon appetito! :)

Szárított paradicsomos csirkés carbonara

Mindennek megvan a maga helye és ideje. Ilyen például az egyik kedvencem a kemencés-csirkés penne, amit mindig a munkahelyen rendelek. Kell a boldogsághormon egy-egy nehéz napon és annyi biztos, hogy én nem csak a csokitól, hanem a tésztától is megkapom ezt. Bár tudom, hogy utánozhatatlan, mégis megpróbáltam reprodukálni.

Hozzávalók

• 1 fej vöröshagyma
• kis darab húsos szalonna
• 30 dkg csirkemell
• 4 dl tejszín
• 2 teáskanál oregánó
• 1 teáskanál bazsalikom
• 2-3 gerezd fokhagyma
• kis darab füstölt sajt (vagy gorgonzola az eredeti recept szerint)
• só, bors
• fél üveg szárított paradicsom
• 35-40 dkg penne tészta

A csirkét kis darabokra vágjuk, sózzuk. A vizet feltesszük főni és hagyományos módon kifőzzük a tésztát. A vöröshagymát és a szalonnát feldaraboljuk és egy kis olívaolajon megpirítjuk. Jöhet rá a csirke, ezt is jól átpirítjuk. Az egészre ráöntjük a tejszínt, belenyomjuk a fokhagymákat és belereszeljük a sajtot. Mehet rá a fűszer: oregánó, bazsalikom, só, bors. Az egészet összeforraljuk.
Előveszünk egy kisebb tepsit. A főtt tésztát beleöntjük, ráöntjük a tejszínes húsos keveréket. A szárított paradicsomot kisebb darabokra vágjuk, megszórjuk vele a tésztát. Az egészet jól összekeverjük. Megszórjuk sajttal és előmelegített sütőben 200 fokon rápirítunk kicsit. Melegen tálaljuk és lehetőleg még aznap elfogyasztjuk, mert a tészta beszívja a tejszínt és másnapra már nagyon száraz lesz. Isteni! :)

Csokis Créme Brulée avagy Sok húhó semmiért?

Tudom tudom. A cím nem kissé erős indítás a desszertek királyához. Mindenki ódákat zeng róla, hogy a tetején lévő karamellréteg áttörése hihetetlen élmény, mint amikor az ember az ajándékot bontja ki, a karamell alatt pedig megbújik az az istenien kellemes vaníliás gőzölt puding! De annyi benne a rizikó hogy nem biztos hogy a végeredmény megéri azt a sok sok izgalommal teli pillanatot amíg elkészül. Persze aki szereti az extrém sportokat, és plusz csak ezért hajlandó be is szerezni egy szakácsfáklyát, na és persze tele van reménnyel és izgatottan készül a csemege elkészítésére, akkor annak valóban nem szabad kihagynia! Edina és én hetekig tervezgettük, de valahogy egyikőnknek sem lett a kedvenc desszertje. Persze sokan azon a véleményen vannak, hogy házilag csak a nagyon gyakorlottak fogjanak hozzá, és hogy inkább minőségi étteremben vagy franciaországi nyaralásunk alkalmával fogyasszuk. A sok jól használható recept mellett azt is a feladatunknak tekintjük itt a blogon, hogy őszintén véleményezzük az egyes általunk kipróbált ételeket. Ez esetben úgy döntöttünk, hogy jól begyakoroljuk mielőtt legközelebb felszolgálnánk ezt a különös csemegét, és felhívjuk a figyelmet a buktatóira. A sarkalatos pontokat Lila Füge tökéletesen tálalta pontokba szedve, itt most őt idézzük: amikor összekeverjük a meleg tejszínt és a tojássárgáját, nagyon kell figyelni a hőkiegyenlítésre, különben azonnal megfő a tojás a meleg folyadéktól és rántotta lesz belőle: kanalanként kell adagolni és folyamatosan keverni. a sütési időt ki kell tapasztalni, sütőnként eltér és ha túl sokáig marad bent a krém, összeugrik - számolni kell azzal is, hogy a folyamat nem áll le abban a pillanatban, amikor kivesszük a krémet a sütőből. a cukorréteg képzése művészet - nem lehet túl kevés vagy túl sok a cukor, fontos, hogy roppanjon, de nem legyen túl vastag. A karamellizáló pisztoly közepesen nagy lángra legyen állítva, és 5-10 centire a cukor fölött körözzünk vele. Amint a cukor bugyborékolni kezd, abba kell hagyni a karamellizálást, mert könnyen megég. A desszertet a franciáknál égetett krémként, a spanyoloknál pedig katalán krémként ismerik, Jamie O. pedig Cambridge krémnek nevezi. Én az ő csokis változatát készítettem el. Hozzávalók 4 személyre: 3 vaníliarúd 2dl tej 4dl habtejszín 8 nagy, lehetőleg tanyasi tojás sárgája 70g finomított kristálycukor 1 púpozott kávéskanál kakaópor 100g apróra tördelt, jóféle étcsokoládé külön cukor a karamellhez A vaníliarudakból vájd ki a pépet, majd vagdald fel. Dob őket egy serpenyőbe a tejjel és a tejszínnel. Rotyogtasd kb 5 percig, hogy az ízek felszabaduljanak. Egy fém edényben vagy üvegtálban amely épp ráillik a lábosodra, keverd gyorsan habosra a tojások sárgáját a cukorral és a kakaóporral. Lassú kevergetés mellett öntsd bele a vaníliás tejes tejszínt, és dolgozd össze egyenletesen. Önts 2,5 cm magasan forró vizet a lábosodba, forrald fel, és állítsd a peremére a fém edényt. Főzd a sodót a lassan gyöngyöző víz felett 5 percig, kavargasd gyakran, míg a kanál hátára nem tapad. Fogj egy kancsót, finom szitán át szűrd bele a sodót, hogy a vaníliadarabkák fennakadjanak, azokat eldobhatod. Melegítsd fel a sütőt 150 fokra. Helyezz 4 tűzálló tálkát egy mélyebb tepsibe. Oszd el és egyengesd laposra bennük a csokoládét. Óvatosan csurgasd rá a sodókeveréket, vigyázz, nehogy a csoki felkavarodjon. Töltsd fel egy tepsit annyi vízzel, hogy a tálkák közepéig érjen. Tedd a tepsit az előmelegített sütőbe kb. 35-40 percre, ezalatt a krém közepe lágyan kocsonyássá válik. Tartsd rajta a szemed, ne engedd hogy a sodó szilárdra főjön. Hagyd kihűlni, aztán hints rá egy kis cukrot és karamellizáld egy szakácsfáklyával.

Túrós-szedres csokitorta

Úgy ahogyan egy valamirevaló pasinak (mint már említettük) értenie kell a grillhez, egy igazi nőnek értenie kell a tortakészítéshez. Legalábbis ez az elvárás, és hogy ennek én is megfeleljek -csak félve mondom ki- megsütöttem életem első tortáját. Fuhh hát ez is megtörtént és bár jobban féltem tőle mint a créme brulée-től vagy mint az első szuflémtól, végülis rá kellett jönnöm hogy nem nagy ördöngősség. Persze kell hozzá egy fél nap, de talán ez az a desszert amit mindenki széles mosollyal fogad, és amit mindig valamilyen apropóból készítünk. Szóval a torta egy igazi szívdesszert aminek a készítése alatt csakis arra gondolunk akinek azt ajándékba szántuk. A másik jó dolog az benne, hogy rengeteg ízvariációja létezik, így sok lehetőségünk van arra hogy valami igazán egyedi és kreatív finomság szülessen belőle. Aki pedig komolyan szeretné belevetni magát a témába, annak határtalan információ áll rendelkezésére a tora díszítésével kapcsolatban. Ügyesek, és a kevésbé gyakorlottak is találhatnak trükköket különböző technikákra. Bevallom nekem ez volt a kedvenc részem. Segítségül -és hogy a kezdők is lendületet kapjanak- megörökítettem a fázisokat, így bárki könnyen végigkísérheti a tortakészítés és díszítés menetét. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer életében próbálja ki milyen érzés elkészíteni egy igazi szülinapi tortát! :)

1. A csokis piskótához:

• 20 dkg liszt
• 20 dkg cukor
• 1 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 2 tk vanília kivonat
• 1,5 dl krémes tejföl
• 18 dkg puha vaj
• 9 dkg kakaópor
• 2 tojás

2. Túrós-szedres töltelékhez:

• 25dkg túró
• 25dkg krémsajt
• 15dkg porcukor
• 1 csomag Bourbon vaníliás cukor
• 1dl habtejszín (OKÉ habmester)
• 25dkg szeder, lehet mélyhűtött is (pár darabot tegyünk félre a tetejére)
• 1 ek. zselatinpor vagy Dr. Oetker zselatin fix instant

3. A bevonáshoz és díszítéshez:

• 30dkg krémsajt (Philadelphia)
• 1,5dl habtejszín (OKÉ habmester)
• 7dkg porcukor
• 1/2 zacskó szeletelt mandula
• 50g étcsokoládé lap, vagy reszelék
• pár szem szeder

A tésztához az összes hozzávalót egy tálban összekeverjük, és kétfelé osztjuk. Két 20cm-es vajazott, lisztezett formába töltjük. Előmelegített sütőben kisütjük mindkét lapot, majd kihűtjük.
(Nigella - Régimódi csokitorta)

A krémhez kikeverjük a túrót a krémsajttal, a cukorral, és hozzáadjuk a szedret (néhány darab kivételével). A tejszínt kemény habbá verjük a Dr. Oetker zselatin fix-el, és kisebb adagonként óvatosan beleforgatjuk a túrókrémbe. A krémet rásimítjuk az alsó tortalapra, úgy hogy körben kb. 1 centit elhagyunk. Majd befedjük a másik lappal, és kissé megnyomjuk. Így körben a töltelék szépen, egyenletese kifut majd a szélekig a lapok között.

A krémsajtot, a habtejszínt és a porcukrot kikeverjük, majd a torta tetején és oldalán szépen egyenletesen eloszlatjuk. A mandulát körbe belenyomkodjuk és a tetejére csokireszeléket szórunk. A közepére jöhet megint 2-3 kör mandulaszelet és a legtetejére néhány szem szeder.

A férfi és a grill

Egy igazi férfinak igenis értenie kell a grillhez, mert ez olyan macsó dolog, és ezt mi csajok el is várjuk tőlük. :) Vannak olyanok akik ragaszkodnak a már jó bevált dolgokhoz és villámpácokhoz, de akadnak olyanok is akik nem restek gondosan előkészíteni az ételt, már-már szeánszot járva a hús körül. Dani barátom pont ilyen, és bár már részt vettünk pár grillezésen, ő most mégis új dimenziókat tárt fel előttünk nyári vacsorájával, aminek részleteit most megosztja veletek. Az előétel nem lehetett más mint a Jamie Oliver legszexibb salátájának nevezett csodás fügés mozzarellás prosciutto-s finomság. Majd a grillre került egy kis csirkemell és nyársra fűzött garnéla is. A lakoma viszont a Crockpot oldalas-nál teljesedett ki, amit egy bizonyos slow cooker-be (lassúfőző edény) készített elő, így megvolt a fantasztikus kívül füstös és ropogós és belül szaftos omlós ízélmény összhang. Íme a vacsora összes receptje:





















A világ legszexibb salátája (1 adag)

• 3 érett füge
• 3 szelet pármai sonka v. prosciutto
• néhány szelet mozzarella
• bazsalikomlevelek
• 1 tk. extra szűz olívaolaj
• 1 tk. citromlé
• 1 tk. méz
• tengeri só
• frissen őrölt fekete bors

Grillezett garnélarákok (6 személyre)

• 30-35 nagyobb
  méretű tisztított (mirelit) garnéla (~0.5 kg)
• 0,75 dl paradicsomszósz
• 1 dl extra szűz olívaolaj
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek fehérbor ecet
• 10-12 közepes, friss bazsalikomlevél
• 1 csapott kávéskanál só
• 1 csapott kávéskanál cayenne bors

A zúzott fokhagymát összekeverjük a paradicsomszósszal és olívaolajjal, belekeverjük az ecetet, majd apróra vágva hozzáadjuk a bazsalikomot. A végén sózzuk, és elkeverjük a cayenne borssal. A garnélákat a felengedés után belekeverjük a szószba, és 4-5 órát állni hagyjuk. A bepácolt rákokat aztán saslikos hurkapálcára tűzzük, majd grillen, közepes lángon 4-5 perc alatt megsütjük.



















Crockpot oldalas (6 személyre)

Crockpot (slow cooker, elektromos lassú főzőedény)

• 2 kg sertés oldalas
• olaj (én földimogyoró olajat használtam)
• 2 közepes fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 4 evőkanál ketchup
• 4 evőkanál barbecue szósz (én az Aldiban kaphatót használtam)
• 2 evőkanál Worchester szósz
• 1 evőkanál almaecet
• 2 evőkanál cukor (én nyírfacukrot használtam, de barna cukorral lenne az igazi)
• 1 kávéskanál kávéskanál só

A fokhagymát és a hagymát apróra vágjuk (én Robochef-fel szoktam, ebben az esetben tényleg nagyon apróra zúzni), majd olajon megdinszteljük. Amikor kezd pirulni a hagyma, hozzákeverjük a szószokat, ecetet, cukrot, majd addig főzzük kis lángon, míg fel nem forr.
A megtisztított oldalast kb 10 cm-es darabokra vágjuk, majd belemártjuk a szószba, és utána a lassú főzőedénybe helyezzük a darabokat. A végén a maradék szószt ráöntjük a hús tetejére, és kicsit megrázzuk az edényt, hogy egyenletesen folyjon le a szeletek között. Lefedjük, majd alacsony fokozaton 5-6 órán át főzzük a lassú főzőedényben.
A kész oldalas szeleteket grillezéskor melegíthetjük a rácson is, akkor kicsit szárazabbak lesznek a szeletek, vagy tálalhatjuk a crockpot-ból, ha igazán szaftosan szeretjük.

Orosz cári ételek a Rosinante-ban

A Rosinante fogadóban még március elején jártam. Az első tavaszi hétvégén sikerült részt vennem ezen az egyedülálló főzőtanfolyamon és mivel itt a nyár, most szívből ajánlom mindenkinek, aki a pihenés mellett hódolna egy kicsit a főzés iránti szenvedélyének is. Na de miről is van szó tulajdonképpen?

Csörög a telefon. Ági barátnőm a vonal végén és lelkesen invitál:

• Lenne kedved egy hétvégéhez, ahol 2 napig orosz cári ételeket tanulunk főzni mesterszakácsoktól, hallhatunk a cári szokások és étkek történetéről és közben mondjuk kaviárt és vodkát is kóstolhatunk?


• Paraméterek?


• Szentendrei-sziget, Rosinante fogadó, egy éjszaki szállással, házilag készített töméntelen mennyiségű étellel, szaunával, jakuzzival (ha mindezt valahol ki szeretnéd pihenni) és bónuszként jár hozzá napsütés is, az első igazi tavaszi hétvégén.

Szerintetek hány másodpercig gondolkodtam?

A Rosinante fogadó persze ettől még sokkal több…

Sokféle főzőtanfolyamról hallottam már, de olyan helyről, ahol mesés vendéglátás kíséretében, egy csendes kis faluban a Duna-parttól pár méterre ki is kapcsolódhatsz egy kicsit, na ilyenről még nem.

Belépéskor rögtön egy vidéki hangulatot idéző miliőbe toppanunk, balra kényelmes kanapé, két antik karosszékkel, sok kis mütyürrel a falon, jobbra pedig egy hölgy széles mosollyal fogad miket a recepciós pult mögül. Megkapjuk a kulcsokat, de utunk a szoba felé nem mondhatnám, hogy zavartalan. Két lépés után megakad a szemünk a gasztro szekción, mely a fogadó előterében megbújva csábít. Bőrönd le, mindent végig kell nézni, kézbe fogni, megszagolni. Van itt minden, profi kerámia bevonatú serpenyő, szilikon sütőformák, tepsik, kézműves csokik, házi lekvárok, több tucat fűszer és még sorolhatnám. Semmi kétség, jó helyre jöttünk.

Miután mindent sikerült jól megnézni és a gondolatbeli bevásárlólistánkra felírni, elindulunk lepakolni. „Nálunk nincs két egyforma szoba. Egyedileg rendeztük be mindegyiket.” – meséli az időközben mellénk szegődött Eszter, aki a fogadó értékesítéséért felelős. Írhatnám ezt is, de ez olyan nyers, semmitmondó. Az igazság az, hogy Eszter, mint itt mindenki, ízig-vérig Rosinante-s. Ez az életük, ez a mindenük és ettől lesz az egész annyira családias. CSALÁDIAS nagybetűkkel, ez itt a kulcsszó, amit az elkövetkező 1,5 napban végig éreztünk.

Kipakolás után a hangulatos téli kertben beszélgetünk Eszterrel. „Nem akartunk gasztro szálloda lenni. Vagyis nem tudatosan. Csak azt csináljuk, amit szeretünk, ez mind belőlünk jön” – mondja már egy limonádé mellett. Kiderül, hogy egy rendes fogadóhoz híven saját konyhájuk van, profi mesterszakáccsal és amit csak tudnak házilag készítenek el. Szív -és gyomormelengető dolog ez. Biztosan tudtuk, hogy az elkövetkező 1,5 napban minőséget fogunk kapni.

Még csevegtünk volna Eszterrel a hangulatos téli kertben, de befutott Nyíri Sándor alias Szása, az Arany Kaviár étterem séfje. Vele kezdjük meg a gasztronómiai túrát az orosz cári ételek világába.

A „kurzuson” részt vevő 15 fővel rögtön az elején heves zöldségpucolásba kezdünk, a „mindent julienne-re” utasítás kíséretében. Aprólékos, darabolós munka vár ránk, amit a vadiúj kések miatt (szeretem erre fogni) 4 elvágott új is bánt (no persze csak egy volt az enyém:))

A zöldségek az orosz gasztronómia egyik alapleveséhez, a borscshoz kellettek. Kicsit nem figyel az ember és a leves már ott rotyog a fazékban. Résen kell lenni, hiszen Szása hihetetlen gyorsasággal készít el mindent. A tempó adott, csak pár óránk van, 7 órakor már vacsi. A gyorsaság oltárán áldoztuk fel a helyben készített levelestészát is (legalábbis ennek tudtam be), amikor előkerült a mirelit verzió. Mellesleg tegye fel a kezét, aki maga készíti minden alkalommal ezt a tésztát. Naugye. Amúgy is imádom, a levelestészta jó barát, hiszen sokféleképpen variálható. Szásától egy újabb verziót tanulhattunk a pirog készítése révén, húsos és lazacos változatban. Ezek után heringsalátát (vagyis Sziljodka pod suboj-t) készítettünk, majd pedig egy igazán egyszerű túrós édességgel zártuk az estét.

A 4 fogásos vacsora elfogyasztására egy óra csendes pihenő után került sor. Iszonyatos mennyiséget ettünk és isteni finomat. Soha nem gondoltam volna, hogy a cékla ennyire jól variálható és ilyen ízvilág tárul elénk. Nagyon fontos továbbá, hogy a borson és a són kívül semmilyen más fűszert nem használtunk az este (és egyébként a másnap) során.

A másnap egy kiadós reggelivel indult. A sorból elsőként az isteni finom croassaint emelném ki, amint mondanom se kell, helyben sütöttek. Ezen kívül minden megtalálható volt, ami egy rendes svédasztalhoz illik. A rántottát amolyan látványsütés-szerűen előttünk sütötték, miután rámutattunk pontosan mit is szeretnénk benne látni. Úgy zusammen az egész fenséges volt!

Reggeli után előadás hallhattunk az orosz étkezési szokásokról, a kaviárról és a vodkáról. Közben persze kóstolóval színesítve a történeteket. Ezután a Rosinante séfjével, Zsolttal készítettünk el a Szása által hátrahagyott recept alapján a pelmenyit, amit legfőképpen – és remélem ezzel nem sértem meg az oroszokat - a raviollihoz tudnék hasonlítani. Ezt egyébként azóta itthon is elkészítettem és osztatlan sikert aratott. A desszert sem maradt el, ismét előkerült a jó öreg cékla. Megtudhattuk, hogy mikor jó az omlós tészta, kell-e rá babot rakni nehezékként sütés közben és hogyan készül Zsolt fantáziájának szüleménye, a céklatorta, ami mellesleg isteni lett! A program zárásaként természetesen költeményünket közösen el is fogyasztottuk.

A főzések ősszel, télen és kora tavasszal a télkertben zajlanak. Érdemes azonban nyáron elnézni, hiszen addigra a kertbe költözik a kis csapat és úgy hírlik, hogy még a medencét is feltöltik ;)

A Rosinante-nak - vagy ahogy az ottaniak mondják, a Rozikának - nincs szüksége különösebb reklámra és a fent leírtakkal cseppet sem ez volt a célom. A hétvégi főzőtanfolyamok híre szájról-szájra terjed és pillanatok alatt betelnek kurzusok. Azt hiszem az egész hely ereje az a családias miliő, amit a főzések, vagy a közös étkezések során tapasztaltunk és az a fogadtatás, amiben részünk volt. Emellett persze a sok hasznos és érdekes tanfolyam plusz jelent, a maga egyedülállóságával. A hely magáért beszél és akik ott jártak maguk miatt beszélnek róla. Mert egy élmény volt, köszönjük!

Az ételek receptjeit itt most nem részleteztem, de érdemes később visszanézni a blogra, biztosan rá fogtok találni ;)