2011. szeptember 25., vasárnap

Az utánozhatatlan moskauer

Ha édességről van szó tudvalévő, hogy mindenevő vagyok. Ezért is nagyon nehéz bármilyen finomságra azt mondanom, hogy "ez a kedvencem". Egy kivétel akad azért, ez a moscauer. Valószínűleg azért, mert nem minden sarkon lehet kapni és persze nem is egy olcsó édesség, így hát megunni sem nagyon tudom. Az otthoni elkészítés pedig még álmaimban sem jutott volna eszemben, hiszen ez a csodás édesség mégiscsak egy cukrász remekmű :)
Eszti jóvoltából szerencsére sikerült ráakadnom a receptre Stahl Judit könyvében. Mint írja, Ő is sokat kísérletezett mielőtt a legjobb eredményre jutott. El kell ismerjem, isteni és tényleg szinte teljesen ugyanolyan, mint az eredeti!



Hozzávalók:
  • összesen 10 dkg dió, mogyoró, mandula
  • 5 dkg cukrozott narancshéj
  • 5 dkg vaj
  • 5 ek. tejszín
  • 5 dkg cukor
  • 3 dkg liszt
  • 15 dkg étcsoki

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, egy tepsit sütőpapírral kibélelünk.
A diót, mandulát, mogyorót egy zacskóba tesszük vagy egy konyharuhával lefedjük és húsklopfolóval apróra törjük. A narancshéjat apróra vágjuk és összekeverjük a magvakkal.
A vajat, a tejszínt és a cukrot közepes lángon összeolvasztjuk, majd nagyobb lángon felforraljuk. Ha felforrt azonnal levesszük a tűzről és hozzákeverjük a magvakat, narancshéjat és a lisztet.
Egy teáskanállal egymástól 5 cm-re kis halmokat teszünk a sütőpapírral bélelt tepsibe és a tetejüket a kanál hátával szépen elsimítjuk, hogy kis korongokat kapjunk. Sütőbe tesszük és 10-12 perc alatt megsütjük. Miután kivettünk egy adag tallért, mindig figyeljünk rá, hogy egy kicsit megszilárduljon mielőtt kivennénk a tepsiből.
Egy lábosban vizet melegítünk, a csokit feltörjük és egy tálban a gőz fölött megolvasztjuk. A korongokat a csokiba forgatjuk, egy rácsra tesszük és hagyjuk a csokit megszilárdulni. Lehet kapni külön csokikészítéshez használható rácsokat, de ez nem feltétlenül szükséges. Én egyszerűen a sütőrácsot használtam és egy tepsit raktam alá a lecsepegő csoki miatt.
A végeredményről annyit, hogy az elkészült adagot vendégségbe szerettem volna vinni, de töredelmesen be kell valljam, hogy előbb elfogyott, mint el tudta volna indulni vele :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nyomtasd ki a bejegyzést!

Kapcsolodó bejegyzések